KÉRLEK VÁLASZ A LEHETŐSÉGEK KÖZÖTT:
– OK LEJÁTSZÓ
Amíg vársz ez is érdekelhet:
Egy olyan jármű, mint a Hilux, képességeit pusztán az úton mutatott gyorsulási teljesítmény alapján megítélni olyan, mintha figyelmen kívül hagynánk mindazt, amire a jármű 95%-ban tervezve lett. És mégis, mint minden olyan autó esetében, amely piros öltéseket és a „Sport” szót viseli magán, innen kell kiindulnunk.
A Hilux kellemesen egyszerűen vezethető, és a váltója manuálisan is vezérelhető – igaz, gombokkal és tekerőkkel, amelyekhez kell egy pillanat, hogy végrehajtsák, amit szeretnénk, de végül megteszik, amit kell. Ennek ellenére az autó hátsókerék-hajtással, száraz aszfalton, kikapcsolt menetstabilizálóval elért 0-60 mph gyorsulása pontosan megegyezett azzal, amit összkerékhajtással és aktív elektronikákkal produkált: kereken 10 másodperc. Ez is bizonyíték arra, ha egyáltalán szükség volna rá, hogy egy négyhengeres dízelmotor nem fog túlságosan felvillanyozni, ha kéttonnás pickupot kell mozgatnia.
A kormány mögötti váltókarok inkább váltási korlátként működnek. Ha harmadik fokozatba kapcsolsz vissza, az autó akár másodikba is visszaválthat, ha szükséges, de nem fog negyedikbe felváltani.
A menet közbeni gyorsulás is inkább egyenletes, semmint dinamikus. A 2,8 literes motor nem igényli a magas fordulatszámot ahhoz, hogy hasznos nyomatékot biztosítson; 2500 fordulat/perc fölött azonban zajosabbá és kissé kerregővé válik. A váltó nem különösebben lelkesen halad végig a köztes fokozatokon. A felváltásoknak kissé elmosódott, gumiszerű érzete van, és néha olyan, mintha egyes fokozatok csak félig kapcsolódnának be – aztán egy másodperccel később esik csak vissza a fordulatszám.
